Az autóipari formatervező gyakornok feladata általában nem több mint ötletvázlatok, skiccek, kisebb részletek 3D-s modellezése - ezek ritkán lépnek túl a belső prezentációk világán. Flament azonban ennél sokkal tovább ment: valóságos minitanulmányt alkotott. A Lexus ugyan hivatalosan nem fogadta örökbe a modellt, de a márka filozófiájának lenyomata így is teljes erővel ott vibrál a karosszéria minden vonalában.

Ha elszigetelten nézzük, az LF TT-ről a Rezvani taktikai járművei jutnak eszünkbe; az amerikai manufaktúra extrém, katonai ihletésű gépeket készít, amelyeknél a megjelenés legalább olyan fontos, mint a műszaki tartalom. De láthatjuk az LF TT-t akár egy videojáték főgonoszának járművének is. A szögletes oldalfalak, a páncélzatra emlékeztető ívek, és a támadó kiállás azt sugallják, hogy ezzel a kocsival nem megkerüljük a házat, hanem áthajtunk rajta.

Ám, ha alaposabban vizsgálódunk, akkor a masszív geometria alatt kirajzolódik a Lexusok hosszú, íves tetővonala, a több rétegben felépített felületek, és az a fajta precizitás, amely a márka L-Finesse filozófiájának a sajátja. Flament tisztelettel bánt a Lexus formai örökségével, de nem félt feszegetni a kereteket. Sőt, mintha azt kérdezte volna: mi történne, ha a Lexus készítene egy csúcs pick-upot, egyfajta platós LFA-t, amelynek fő jellemzője nem a használati érték, hanem a jelenlét, a technológiai tartalom és a vizuális drámaiság?

Az orr-rész külön tanulmány. A klasszikus orsó alakú hűtőmaszk helyét mélyen süllyesztett, trapéz alakú üreg vette át, amelybe három erőteljes fényforrás került –azaz az „orsó” itt negatív térként fogalmazódik meg. E fölött pengevékony nappali menetfény húzódik, amely a jelenlegi RX és RZ modellek fényszablyáinak radikális újragondolása. A géptetőn origamiszerű élek futnak szét az emblémától, s optikailag feszítik a felületet. Ez is mind L-Finesse, csak éppen eddig nem látott, brutalistább dialektusban előadva (az építészetben a brutalizmus a masszív, egyszerű, minimalista és tömbszerű formák használatának stílusa volt az 1950-70-es években).

A Tesla Cybertruckkal való párhuzam kézenfekvő, de az LF TT teljesen más szellemiséget képvisel. A Tesla a nyers, hajtogatott acél érzetére épít, míg Flament terve egy páncélzat rétegeit idézi, amely alatt izmos, szoborszerű forma feszül. A lemezek finoman domborodnak, és mélyen bevágott törésvonalak keresztezik őket – mintha élő, szépen definiált izomzatot fedne a páncélzat. A kupés tetővonal az A-oszloptól a farig egyetlen ívben fut, és inkább emlékeztet a nagy teljesítményű Lexus LC-re, mint bármilyen pick-upra.

A hátsó rész ugyanezt a logikát követi. A teljes szélességű fénycsík a Lexusok új formai védjegye, de itt sűrű, függőleges lamellák soraként jelenik meg, ami a luxuskarórák részletes kidolgozására emlékeztet. A rövid túlnyúlás, a fastback vonalvezetés és a hatalmas kerekek mind azt üzenik: az LF TT a közútjainkra szelídített rally-raid szuperautó, amely a márka kreatív bátorságát demonstrálja.

Az LF TT valójában nem több — de nem is kevesebb —, mint annak bizonyítéka, milyen látványos eredmény születhet, ha egy tehetséges fiatal tervező szabad kezet kap, és merészen nyúlhat hozzá a Lexus ikonikus formanyelvéhez. Nem hivatalos gyári tanulmány, de többet mond el a Lexus potenciális jövőjéről, mint sok hivatalosan koncepció.

Fotók: Yanko Design