Évente egyszer az olasz motorsport történelmének legfontosabb versenye, a legendás, 1000 mérföld össztávú Mille Miglia nyomdokain haladva (Bresciától Rómáig és vissza) kerül megrendezésre az 1000 Miglia, a különleges veterán autók átlagtartó versenye. Az eredeti, 1927 és 1957 között évente megrendezett versenyek még a nyers sebességről (Sir Stirling Moss átlagsebesség-rekordja 157,6 km/h 1955-ből) és a bátorságról szóltak, mivel közúti forgalomban tartották őket. Az volt a funkciójuk, hogy a versenysporton keresztül megmutassák a korabeli szériaautók teljesítményét, tartósságát és biztonságát, ami nagyon közel áll a Toyota mai filozófiájához.

Nem meglepő a szabályok ismerete alapján, hogy több súlyos baleset is történt, mire a Mille Migliát felfüggesztettek 1957-ben. Az 50. évfordulón azonban újraélesztették, de más köntösben: továbbra is forgalomban, közúton kell menni, már nem a sebesség és a megbízhatóság, hanem az átlagidőtartás és a tájékozódás számít rajta. Kizárólag olyan autók indulhatnak, amelyeket 1927 és 1957 között gyártottak, és igazoltan részt vettek az eredeti Mille Migliák valamelyikén (konkrét autó vagy típus). Bár az 1000 mérföldes táv továbbra is nagy igénybevételt jelent, most már nem a veszélyről, hanem a múltidézésről és a régi autókban való gyönyörködésről szól az 1000 Miglia, amely dúsgazdag veteránosokat és komoly történelemmel rendelkező autógyártókat is vonz a világ minden tájáról.

Idén először a Toyota gyári csapattal vett részt az 1000 Miglia Gran Turismo Experience versenyen, az 1000 Miglia betétfutamán. A Polyphony Digital, a Gran Turismo játékszimulátor fejlesztője azzal a céllal hívta életre ezt a kategóriát, hogy a klasszikus autók szélesebb köre vehessen részt rajta, ne csak az 1957 előttiek. Ez volt az első alkalom, hogy egy japán autógyártó járműveket nevezett be egy 1000 Migliához kapcsolódó eseményre. A Toyota a Mille Miglia hagyományai és presztízse iránti tisztelettel öt olyan járművel érkezett, amelyek méltón képviselték gyártó történelmét és a japán autókultúrát.

A Toyota idei részvétele lehetőséget adott arra is, hogy a dolgozók első kézből szerezzenek ismereteket a környező régiókban mélyen gyökerező olasz autókultúráról. A Japán Autógyártók Szövetségének szlogenje, a „Tegyük az autókat Japán kultúrájának részévé” jegyében a Toyota az európai és japán autóipari kultúra közötti tapasztalatcsere elősegítésén is dolgozik hasonló gondolkodású partnereivel.

Ezeket az autókat indította a Toyota:

Toyopet Crown (RS)

Az első generációs Toyopet Crownt 1955 januárjában mutatták be Japán első, teljes egészében hazai gyártású személyautójaként. Egy ilyen Crown 1956-ban egy 50 ezer kilométert meg Londonból Tokióba, méghozzá nyolc hónap alatt. 1957-ben ez lett az első japán autó, amely részt vett a Round Australia-ralin, és sikeresen teljesítette is a versenyt. Azért is emlékezetes a több mint 70 éve bemutatott típus, mert ez volt az első Észak-Amerikába exportált japán autó.

Toyota Sports 800 (UP15)

Az 1965 áprilisában bemutatott modell a Toyota első sportautója, amely a Publica Sports technikájára épült, de aerodinamikailag optimalizált, pillekönnyű, kétszemélyes karosszériát kapott. Az 1969-ig gyártott, „Yota-Hachi” becenevű típus mindössze 580 kg tömegű volt, így a 790 köbcentis, 45 lóerős boxermotorja is dinamikusan mozgatta, és a kis légellenállásnak köszönhetően mindössze 3,8 litert fogyasztott. Első japán versenyét (All Japan Automobile Club Championship) 1965-ben nyerte meg a Sports 800, majd 1966-ban az első Suzuka 500 km-es versenyen is diadalmaskodott azzal, hogy tankolás nélkül teljesítette a távot.

Toyota 2000GT (MF10L)

Az 1967-től 1970-ig gyártott 2000GT egy igazi grand tourer, amely versenyzésre is alkalmas. Mindössze 4,17 méter hosszú, 1,6 méter széles és 1,16 méter magas, hajtását egy kétliteres, soros hathengeres, 150 lóerős benzinmotor végzi, amelynek blokkja a Crownból, a hengerenként négyszelepes, kétvezértengelyes hengerfeje azonban a Yamahától származott. Ez az első Toyota, amelyet fogasléces kormányművel, négy tárcsafékkel és független felfüggesztéssel, valamint önzáró differenciálművel szereltek gyárilag. Az 1120 kilós sportautó a százas sprintet mindössze 8,6 másodperc alatt teljesítette, és egészen 220 km/h-ig tudott gyorsulni. 1966-ban a 2000GT három világrekordot és 13 nemzetközi sebességrekordot állított fel, Japánban pedig a Fuji 24 óráson is kettős győzelmet aratott. Az idei 1000 Miglián a Toyota Gazoo Racing WRT csapatfőnöke, Jari-Matti Latvala és japán színész, Riotaru Simicu ült a benevezett autóban, és első helyezést értek el vele kategóriájukban.

Toyota Supra (A80)

A Supra 1993-ban bemutatott negyedik generációja a sportautók új vízióját testesítette meg: a legendás, turbós hathengeres 2JZ motorjával maximalizálta a vezetési élményt és a teljesítményt, miközben környezetvédelmi és biztonsági szempontból is magas színvonalat képviselt. Morizo is ilyen Suprával gyakorolt a Nürburgringen, mielőtt mesterpilóta vált belőle. Az A80-as a Japán Túraautó-bajnokságban, a JGTC-ben is letette a névjegyét.

Lexus LFA

Minden idők legdrágább új japán autójaként a 2009-ben bemutatott LFA a vezetés örömének legmagasabb szintjét testesítette meg, mint a Lexus „F” sorozatának csúcsmodellje, és a prémiummárka első szupersportautója. A V10-es szívómotorral szerelt, karbon karosszériás sportautó fejlesztésében a Yamaha is szerepet vállalt, a tesztelések főleg a Nürburgringen zajlottak Naruse Hiromu, a Toyota mesterpilótája irányításával, aki a pálya mellett, egy közúti balesetben vesztette életét egy prototípusban. Összesen öt kategóriagyőzelmet aratott az LFA a Nürburgringi 24 órás két kategóriában.

Fotók: Toyota.it