Kevés autó öregszik olyan méltósággal, mint a negyedik generációs Lexus GS. Formája már 2012-es bemutatásakor sem keltett feltűnést, ám még ma is elegáns. Nem követett múló divatokat, nem zsúfolták tele harsány részletekkel. Ez az autó radar alatt marad, és éppen ettől különleges.

Ugyanez a filozófia uralja az utasteret is. Míg számos német konkurens az elmúlt évtizedben egyre több funkciót költöztetett érintőképernyőkre, a GS megmaradt a józan ész talaján. A legfontosabb kezelőszervek külön gombot vagy tekerőt kaptak, a műszerfal letisztult, logikus felépítésű. Ez nemcsak kényelmesebb használat közben, hanem időtálló megoldás is.

Az anyagminőség még ma is nehezen kifogásolható. A puha felületek, a valódi fa- vagy alumíniumbetétek, a finom bőrkárpitok és az összeszerelési minőség sok mai prémiumautót megszégyenít. Ritka az olyan tízéves luxusautó, amelynek utastere ennyire masszív és igényes. A műszerfal közepén elhelyezett analóg óra is az igényesség ragyogó példája: egyetlen alumíniumtömbből munkálták meg, kidolgozása prémiumkarórát idéz.

A magyar piacon a negyedik generációs GS gyakorlatilag két hajtáslánccal ismert. A GS 300h a 2,5 literes hibrid rendszerével nem sportautó, viszont meglepően takarékos. Normál használat mellett akár a hét liter alatti átlag is tartható, ami egy 4,8 méter hosszú limuzintól bravúros érték.

A GS 450h szintén öntöltő hibrid, de teljesen más karakter. A 3,5 literes V6-os benzines és a villanymotor együttese nem a fogyasztási rekordokért, hanem a dinamikus teljesítményért dolgozik. Gyorsulása a korabeli V8-as német prémiumlimuzinok szintjén mozog, miközben literekkel fogyaszt kevesebbet azoknál: jellemzően kilenc liter körül kér. Kevés autó tud egyszerre ilyen csendes, kifinomult és gyors lenni.

A sportosabb megjelenésre vágyók számára készült az F Sport kivitel, amely feszesebb futóművével, közvetlenebb vezethetőségével és karakteresebb megjelenésével tűnik ki. Egyedi lökhárítókat, hűtőrácsot és könnyűfém keréktárcsákat kapott, az utastérben sportülések, eltérő műszeregység és alumínium díszítőelemek teremtettek dinamikusabb hangulatot. Műszakilag is többet nyújtott: adaptív futómű, változó áttételű kormánymű és – modelltől függően – hátsókerék-kormányzás is elérhető volt hozzá, amelyek úgy tették élvezetesebbé a vezetést, hogy nem áldozták fel a Lexusra jellemző kényelmet. Fontos azonban, hogy az F Sport nem összetévesztendő a ritka GS F csúcsgéppel. A sorozat legdrágább tagjában a Lexus legendás 5,0 literes V8-as szívómotorja dübörgött és 477 lóerőt adott le. Ez a modell a GS életének utolsó négy évében volt elérhető 2020-ig.

Legyen szó bármely verzióról, a GS aduásza a megbízhatóság, amely mindennél fontosabb egy korosodó prémiumautónál. Míg a hasonló korú német riválisoknál a bonyolult turbómotorok, a drága automataváltók vagy az elektronikai hibák komoly kiadásokat okoznak, a Lexus GS más filozófiát képvisel. A Toyota hibridtechnikája hosszú évek alatt bizonyította tartósságát, ezért egy vezetett szervizkönyves, megkímélt GS ma a legbiztonságosabb választás azok számára, akik prémiumautót szeretnének fenntartási rémálmok nélkül.

A kivételes tartósságot a használtpiac is beárazta. Egy 2018-ban 15,4 millió forintba kerülő, megkímélt GS 300h-ért még ma is tízmillió körüli összeget kérnek el, azaz az értékvesztése mindössze 35-36 százalék nyolc év alatt. A 450h-t inkább utazóautónak használták, legtöbbjük már túl van a 300 ezer kilométeren. Ám a vevők bíznak abban, hogy megfelelő karbantartás mellett ezek a kocsik még csak élettartamuk felénél járnak, így a 12-14 éves példányok is öt-hatmillió forint körül cserélnek gazdát. A különleges GS F annyira ritka, hogy a sokkal nagyobb német használtpiacon is csak két eladó példány volt a cikk írásakor. Az eredetileg százezer eurós sportgép igazi gyűjtői darab: a csekély, 47 ezer km-es futásteljesítményű példány például 77 ezer euróért kelleti magát, azaz alig veszített az értékéből.

Fotók: Lexus